A pergamen csipke készítés kezdetei a 14. századig nyúlnak vissza. Az első ilyen jellegű művek áldozati kártyák, oltárdíszítő képek voltak, amelyeket a kolostorokban élő apácák készítettek. Európában Németországban, Hollandiában és Spanyolországban dolgoztak ezzel a technikával, majd spanyol hatásra Dél-Amerikában is megjelentek a papírcsipke képek.
A bibliai témák egészen a 18. századig voltak jellemzőek a pergamen csipke képekre és kártyákra, ekkor viszont már nagyobb méretű alkotások is kikerültek a művészek keze alól, amelyeket széles, kézzel készített keret vett körbe, amelynél már megjelent az a csipkés, perforált díszítési technika, amit ma is használunk. Így a nagypéldányú, nyomdai gyártás háttérbe szorult.
A 19. századi, Párizsban készült munkák témája a romantikus formákat részesíti előnyben. Virágok, kerubok, arcképek láthatók a műveken, amelyeket domborítással emelnek ki az alap síkjából. A keretek, perforálások, kivágások azonban géppel készültek ebben az időben.
Kezdetben
Az első pergament a Törökország nyugati részén fekvő Perganum városában készítették a papirusz pótlására. Birka- és kecskebőrt készítettek ki, hogy olyan sima felületet nyerjenek, amelyre írni lehet. A pergamen csipke ma használt alapanyaga a pergamenpapír, amely ideális anyag a domborításhoz, perforáláshoz, színezéshez.
